Könyvtári Informatikai – Nyílt Forráskódú alkalmazások könyvtárakban
Nem vagyok könyvtáros, sem irodalmár, sem pedagógus így fogalmam sincs, hogy most ez jó-e vagy sem. Filmeknél már láttam újraértelmezést. Néha sikerült, néha nem. Ismerem a Shakespeare meséket is, meg a Kötelezők röviden-t is látom a polcon, de ez nekem még új.
Az indexes cikk itt.
Sőt még akár ilyen formában is lehet…
Kapcsolódva az előbbi bejegyzésemhez tennék egy kiegészítést. Pontosabban szólva a warezolt ekönyvekről lenne szó.
Most is ugyanaz a véleményem, hogy meghatározó lesz a kínálat növekedésével a könyvtárakra gyakorolott hatása. elsősorban a fiatalabb generáció körében lesz lemorzsolódás, ami pedig éppen a legmeghatározóbb réteg. Ennek egy jelét említeném meg, ami viszont paradox módon szemben áll más nézettel (a fiatalok profi netezők) és felveti a “Vágjuk-e magunk alatt a fát? ” kérdést.
Persze nem általánosítható a jelenség, de… Előtte érdemes elolvasni Berényi Konrád bejegyzését. Az Asimov-i párhuzam annyira kézenfekvő, hogy az író rajongójaként magam is meglepődtem, hogy nem jutott eszembe. tanulságos Ilyen szemmel olvasni magát az alapítvány trilógiát is, sok-sok párhuzamot vélek felfedezni ami némi optimizmusra adhat okot az esetünkben. De visszatérve a jelhez…
Honlapunk látogatottsági adatit, nap mint nap böngészve, régóta látom, hogy gyakori bejövő találat a Google-ről az “író neve+pdf” vagy az “író neve+hangoskönyv” esetleg “író neve+ebook” keresési kifejezés pár.
Az első reakció. A Google nem normális, mondom ezt azért is, mert még fél évvel ezelőtt az “ólom”-ra az első oldalon hozott ki minket. És néha elég érdekes összefüggések kapcsán dob ki találatként.
Második reakció. Naná, hogy megjelenít ilyen tételeket, hisz a joomla alapértelmezésben felhozza a cikk pdf-re való konvertálásának lehetőségét, így egy “kulcsszó + pdf” elvileg sok joomla motorral működtetett oldalt felhoz.
Harmadik reakció. Hoppá,… az emberek ebook könyveket igenis keresnek. Bár mi kis honlap vagyunk és jó lenne látni, hogy hazai viszonylatban az ebook letöltésre való különféle keresések mennyire gyakoriak. Még ha lehetőségem lenne akkor is eléggé reménytelen vállalkozás, mivel a rutinosabbak könyvcímet keresnek és kicsit másképp. Ezt meghagyom másnak kutatási témának.
Negyedik reakció. A digitális analfabétáktól hemzseg a az Internet. Azért mert valaki a guglizik, még nem számít gyakorlott Netezőnek. Ez mondjuk igaz a honlapra bejövő keresőkérdések 70 %-ra. Rosszul fogalmazzák meg a kérdést a Google-ben. Tehát a “dean r koontz pdf” elő oldalon hoz minket. De őt nem ez érdekli. Mint ahogy Vavyan Fable neve, bármely viszonylatban, is elég sok látogatót bevonz. Ám ugyanakkor az érdeklődők több, mint valószínűl, arra kíváncsiak, hogy hol lehet letölteni egy vagy több Dean R. Koontz, Vavyan Fable… stb könyvet. Tőlünk biztosan nem. Képzetelemben viszont látom, hogy akár fél órákig is elszöszmötölhetnek a Neten, ahelyett, hogy egyetlen jól feltett kérdéssel megkapják a választ. Pusztán csak ennyi. Tudni kell kérdezni. Mivel nem akarok tippet adni senkinek, hogy mi a helyes megoldás ezért nem tenném ki a megoldást. Pedig csak egyetlen kérdés és az első oldal hemzseg a találatoktól.
Hasonló mosolygásra késztető linkek vannak még, amelyek azt bizonyíthatják, hogy “Gulizunk, guglizunk ettől már profik vagyunk!” pl. széchényi könyvtár hangoskönyv
Nézzük a következményeket. A magyar állam milliókat, százmilliókat költ el az ebefogadás-ra. A könyvtárak internet tanfolyamokat indítanak és igykeznek megtanítani mindenkit annak használáatára. Ha komolyan veszem a dolgot és én tanítok saját belátásom szerint, mint ahogy magánemberként másoknak is megmutatok mindent amit én tudok, akkor azzal gyakorlatilag azt lehet elérni, hogy tényleg nem fog fél órát piszmogni a gép előtt és legyinteni, miszerint vacak az egész, hanem fél perc múlva örömittasan konstatálja, hogy a példát tovább folytatva, a teljes Vavyan Fable életmű, a legújabb kötettel kiegészítve, pdf-ben elérhető, letölthető. És akkor őt, mint a könyvtár épületébe betérő és onnan fizikailag is kölcsönzőt vagy használót leírhatjuk. Sikeresen felkészítettünk magunk ellenében.
Persze ez csak kis százalék lesz (bár nem tudom, csak remélem) de azért ez a “könyvtár nyugdíjas állás” konceopciót eléggé veszélyezteti. Ám erről majd legközelebb…
Elfogtam egy hírt avagy akár ilyen is lehetne…
Tegnap aláírták azt az együttműködési keretmegállapodást, melynek keretében 1,2 milló Eurós pályázati forrásból megépülhet Magyarország első kódexmásoló üzeme. Az Európai Unió kulturális bizottságának elnöke, a Google kódexmásoló részlegének vezetője és az Archiválási Minisztériumból, Vencel Testvér nempolitikai államtitkár-pótló gyakornok közös viaszpecséttel szentesítette a megállapodást. Az üzem létesítésével 1500 barát juthat biztos megélhetéshez. De közvetett módon, a beszállítók által (gyertya készítők, bőrcserzők, festék előállítók) további százak juthatnak álláshoz.
A másoló a legmodernebb körömreégés-gátló Bosch gyertyákkal, a májlibákból kitenyésztett Lúdtoll H27-es hibridekből nyert extra keménységű libatollakkal és hangulatos cellákkal készül a pénzügyi válság nyomán kialakult hihetetlen mértékű kereslet kielégítésére.
A kódexmásoló állhatatos munkája révén már 2024-re elkészülhet, 15 példányban a Magyar Nagylexikon teljes kötete ezáltal nemcsak az eddig olcsó nyomtatásban fellelhető tucatárut kell bújni. Tervezetben van még a 2043-ra a wikipedia díszkiadása is a Nemzeti Könyvtárak számára.
De a lexikonok és enciklopédiák mellett a szépirodalomról sem feledkeznek meg a hűségesen másoló szerzetesek. Így Jókai Mór teljes életműve szarvasbőrkötésben és gazdagon díszítve 100 éven belül minden könyvtárban elérhető lesz. Továbbá sikerült megállapodást kötni a Gesta kiadóval, így első lépésben, 2018-re Lőrincz L. László kötetei minden megyei könyvtárban olvashatóak lesznek kódexformába is. Az évszázad végére pedig további 15 magyar szerző életműve lesz olvasható. Külön „ponyva” részleg foglalkozik a sikerkönyvekkel. Az Alkony 2012-ben debütál a könyvpiacon Ken Follett pedig külön a kódexet olvasó közönség számára írja meg legújabb regényét a Katedrális és az idők végezetéig harmadik részét. A saját kézírással készült köteteket csakis sihan fokozatú szerzetesek másolhatják.
A készítők és másolók remélik, hogy minden könyvbarátnak sikerült értékes perceket szerezni a kódexek által.
Ez csak fikció. Hasonló fikciós hírt olvastam egyszer arról, hogy 2020-ban bírságolják az illegális napcella és napkollektor kihelyezőket. Nevettem rajta, végül közgazdászként sírtam. Mert akár igaz is lehet. Elvégre micsoda jövedéki, ÁFA meg még ki tudja mennyi minden adótól esik el az állam, ha mindenki otthon állítja elő pl. a háztartásához szükséges áramot. Persze ebbe jobb nem bele menni, mert túlságosan sok elemet tartalmaz az egyenlet és túl sokan játsszák. De úgy vélem, ha kb. 530 évvel ezelőtt problémáztak a kódex és a nyomtatott könyv között és a vita a nyomtatás javára dőlt el egész egyszerűen a gazdasági és egyéb nyilvánvaló előnyök miatt, akkor most, amikor a digitális dokumentumokról van szó és papír alakúról ugyanezt vélem felfedezni. Gazdasági okokat.
“A könyv állandó beszélgetési tárgya volt királynak és érseknek, versenyt gyűjtötték a könyveket mind a ketten. Itt most egyik kötetet a másik után szedték elő, bírálgatták a miniatűr munkáját, ujjaik közt tapintották a pergamentet. Aztán a modern találmányról beszélgettek, a német mód szerint való könyvnyomtatásról. Nem volt ez kedves egyikeknek sem. De különböző módon voltak ellenségei a találmánynak. Vitéz János elvben haragudott a nyomtatásra. Veszedelmesnek tartotta, hogy a könyv könnyen hozzáférhető lesz. A műveletlen ember fejét megkeveri az olvasmány, úgy vélte, és például előrelátható, hogy a bibliát mindenki olvashatja, az a különböző eretnek szekták százait fogja okozni, mert minden tacskó hivatottnak fogja magát érezni, hogy a Szentírás igéit magyarázgassa és értelmezgesse. Mátyás király másképpen gondolkozott: ő a könyvek olcsó terjedését hasznosnak tartotta, mert az igazságok mindig viták által tisztázódtak, s ha általános dolog lesz könyveket olvasni, ez a magyar nép olyan tehetségeit fogja napfényre hozni, amelyek eddig elkallódtak. De a könyvnyomtatást művészietlennek és finomtalannak tartotta. A gyönyörűen írott és festett kódex meg a nyomtatott könyv között ugyanaz a különbség, mondta, mint a márványszobor és a tégla között. A könyv arisztokratikus szépsége meg fog szűnni, a gyönyörű, ritka könyvtárak helyét olyan könyvtárak foglalják majd el, amelyeket bárki beszerezhet.”
(Harsányi Zsolt: Mátyás király)
És ebben pontosan az ellenkezőjét képviselem, mint amelyet Dani vagy a könyvtárosok úgy általában vagy amelyet amúgy isten igazából védenem kellene. Megmagyarázom.
Mondhatnám, hogy falusi paraszt gyerek vagyok, de sok sebből vérezne ez a hasonlat. Ám tény, hogy nemrég amikor fővárosunkban jártam, enyhe megütközéssel nézett rám egy útbaigazítást adó hölgy amiért megnyugodva vettem tudomásul, hogy mindössze 10 perc gyaloglásra vagyok a céltól. (Miért nem villamossal megy?) Néhány órával később szintén azzal szembesültem, hogy mindenki megállóban gondolkozik, miközben én izommunkával próbálok helyet változtatni. Egyrészt szeretek gyalogolni, másrészt miért ne menjek gyalog? Nem látom értelmét, hogy ha van időm és a felhők is úgy akarják, 2-3-4 km-t miért ne gyalog tegyek meg. (mondjuk két nap alatt 20 km most kicsit soknak tűnik.) Nem haladok eléggé a korral? Maradi vagyok? Munkába is bicajjal járok vagy gyalog. (1,5 km.)
Ugyanez a helyzet a óriási sárga M betűvel a bohócával is. Majdnem elröhögtem magam amikor, életemben először és utoljára, barátokkal bementem a debreceni mekibe és ráböktem egy valamire amiről azt gondoltam jól lakok majd vele és mosolyogva kezembe nyomtak egy a nagyobb fajta pogácsa méretű sajtburgert, aminek kapcsán majdnem úgy tettem mint Michael Douglas az Összeomlásban. Éhes voltam. De inkább mégsem tettem, viszont továbbra is éhes maradtam. Az evésnek és a főzésnek szeretem megadni a módját és mindemellett a magyar konyha elkötelezett híve és fogyasztója vagyok. Ha éntőlem függnének a gyorsétteremláncok valószínűleg nem lenne hosszú pályafutásuk. De a nagy tömegek ízlése, fogyasztói szokásai a mérvadóak és nem az egyéné. Nekem, neki marad a Long Tail.
Egy másik párhuzam a zenéről szól, de immár megfordítva. A Napster fénykorában azon sopánkodtam, hogy miért nincs egy olyan discman, amely lejátssza az én mp3-as zenéimet. Majd 10 év telt el, és most a telefonom mellett egy hüvelykujjnyi méretű iRiver T7-el ütöm el a csendet. És akkor még hol vannak a többi csodamasinák, mely már minden csak nem mp3 lejátszó. Lehet persze sóhajtozni és ábrándos szemmel nézegetni apámék bakelitlemezeit, de sanszos lenne azt bárhol is hallgatni.
Végére marad a könyv.
Nemrég több emberrel is beszéltem és próbáltam felvázolni nekik a jövő könyvét vagyis egy elektronikus könyvolvasó eszköz hasznosságát és praktikusságát. Nem ment. Nem akartam megérteni, hogy miért ragaszkodnak a könyvhöz, (Túl haladó technokrata vagyok?) a papír alakú lapozgatóshoz olyan halálosan és végérvényesen. (Mint ahogy a városi MacDonald’s fogyasztó sem érti miért kell disznót vágni otthon.) Végül egy dohányos adott rá választ, akinek a cigeretta elszívása egyfajta szertartás. Ha kávé akkor cigi, ha kaja akkor cigi. Ergo neki a könyvolvasás is egyfajta szertartás. Másfajta megközelítéssel fogalmazva. Mert ez van a fejébe programozva.
Persze némi ismerethiány is, nem ismeri az eszközt, nem látta még: „Számítógépen nem szeretek olvasni…, meg amúgy is hülyeség az egész.”
Másrészt szükségesek a szertartás elemei. Vagyis kinyitni és lapozni a könyvet. Érezni a tömegét, beleszagolni. (Persze ha leveszek a polcról egy poros, megsárgult, töredezett lapú könyvet nehéz felemelő érzéssel szagolgatni. )
Ellenben mennyi idő telt el a mobilok megjelenése és a térhódítása kezdete óta? Vagy gondoljunk a Nagyi-net vagy a Vaterázok kifejezésre! Vagy elég azt látnom, amint egy ovis a legnagyobb rutinnal hívja a nagyit a skype-on. Vagyis átértékelődhetnek a fejekben a tárgyak. Ennek vannak jelei:
„Nekem van egy Booken Cybookom. Körülbelül egy éve használom, és nagyon-nagyon szeretem. Ez az e-book olvasó volt a tavalyi évem legjobb befektetése.”
Vagy egy másik fórumon.
Olyat is olvastam, hogy nem jár könyvtárba, de vett egy booken-t mert imádja a könyveket.
Az alábbi két blogon pedig eléggé kimerítő írás van a kedvenc olvasómról.
http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/2007/11/cybook-dicsrete.html
http://giant.blogsome.com/2008/08/04/502/
Persze mondhatjuk hogy egy fecske nem csinál nyarat, hisz 10 milló ember van hazánkban, de a népi bölcselet azért annyiban hibás, hogy a nyár attól még jön. Mindegy, hogy van-e fecske vagy Afrikában rekedtek.
Tehát ha elfogadjuk az ekönyv olvasók piacát és nyugtázzuk, hogy van ilyen, mindjárt jöhet az első kérdés. Mit olvasunk rajta?
A MEK ugyanis alig 6300 dokumentumot tart állományában. (per pillanat 6329) Ez bár jóval több, mint egy átlagos ember saját könyvgyűjteménye, de nagyságrenddel kevesebb egy átlagos méretű városi könyvtáré. Arról már nem is beszélve, hogy teljes mértékben hiányoznak belőle, fogalmazzak így” a sikerkönyvek”. Hazánk még messze áll attól, hogy a papír alapú mellett, a kiadók elektronikusan is árulják a könyveket, de előbb utóbb annak is eljön az ideje. Viszont van más mód, és az vesse az első követ az illegálisan letöltött könyvet használóra aki, vagy saját maga számára vagy éppen gyermeke nem töltött le még soha semmilyen mp3-at sem a netről.
Márpedig ahogy a mondás tartja, könyvet lopni bocsánatos bűn.
Pedig egy könyv otthoni digitalizálása nem egy fél órás meló. A szkenner mellett ücsörögni, kattintgatni optimális esetben is több óra. Az OCR is elmolyol 45 percig. A korrektúrázás meg néhány nap vagy hét? Ennek ellenére mégis vannak akik megteszik és a dolog pedig egyre terjed.
És még egy érv a fújolás ellen.
Anno a nyolvanas években a Galaktika magazin kultikus volt. Mára a rajongók százezer forint felett fizetnek a teljes akkori sorozatért vagy darabjárt 400-at. A magazin a 90-es évek elején megszűnt. Ennek hatására az új évezredben elindult egy kezdeményezés, hogy digitalizálják a Galaktika addigi összes számát. Szigorúan lelkes rajongókból próbált összeállni a csapat. Ám az újság újraindult és szerzői jogi okokra hivatkozva levetették a projekt honlapját. A dolog azóta is halott. Galaktikához antikváriumon és a Vaterán kívül alig-alig lehet hozzájutni. Újra nem nyomtatják ki őket. A még meglévő példányok darabonként vagy teljes sorozatban váltják tulajdonosukat, hogy végül teljesen szétporladjanak. A könyvtárak pedig, ahol még van, igyekeznek selejtezni, kiárusítani a meglévő példányokat. Bűn-e akkor hát a Galaktika digitalizálása? Jogi értelemben igen. És nem jogi értelemben?
Egy másik esetben egy ismerősöm a Sehollakók című regényt kereste. Már ott tartott, hogy a többszörösét ígérte annak a könyvtárnak, ahol megvolt, csak hogy az övé lehessen. De még a könyvtárakban is oly kevés példány van, hogy nem adták. Próbálkozásai a könyv megszerzésére végül a digitális alakban lett megkoronázva. Igaz, hogy ő kinyomtatta és beköttette de mégis csak a digitális forma volt az ami számára elérhetővé tette a könyvet.
Ezek lehetnek a „legalizált” esetek és ahogy Andris a Katalisten írta Amerikába a Google 7 millió hasonló sorsú könyvet „legalizált”
De akkor még mindig ott a warez. Amiről persze lehet hosszan eldiskurálni, hogy milyen hatásai vannak, lesznek és hosszasan szemráncolva nézni, de véleményem szerint az első időkben mindenképpen befolyásolni fogják a hazai olvasási szokásokat az ebook-okon.
Legfőbb ok az anyagi rész.
Egy cybook 280 Euro, ami jelen állás szerint kb. 70.000 Ft. Az otthoni polcomon kb. 600 könyv foglalja a helyet, egy része értéktelen, nemcsak számomra, hanem úgy általában. Egy másik része adott író iránti rajongásom gyűjtése. Van hasznos, van ritkaság. Van ilyen, van olyan könyv. Lényegtelen, de ha jelenlegi áron kellene most mindent újra beszerezni, akkor alig jönne ki 1 millóból. De inkább másfélhez húz. Azt már nem is számítom, hogy ehhez nagyjából 30 év kellett és hogy az utóbbi 10 évben két kezemen meg tudnám számolni azokat a könyveket amelyeket csak azért vettem mert akartam, hogy meglegyen. Másképp fogalmazva, ha mindent megvettem volna amit akartam volna, akkor most albérletben laknék.
Egész egyszerűen azért mert a fizetésemhez képest máris luxuscikk a könyv és ez egyenlőre nem is fog javulni.
„Áhá… ott a könyvtár!” Szólhat a felkiáltás… de aztán eszembe jut, hogy a maszek statisztikák szerint éppen a felnőtt korosztály, az aki nem olvas. Mert nincs ideje könyvtárba menni. Meg amúgy is… az ország 30%-a funkcionális analfabéta, akinek egy csekk értelmezése is gondot okoz, nemhogy egy 28 szereplős 600 oldalas regény. A fiatal meg éppen az új technológiák iránt fogékony. Azon nő fel, magabiztosan használja. Nincs a fejében 20-30-40 éves berögzült dolog, hogy a könyv az papír és lapozgatni kell.
Arról már nem is beszélve, hogy neki végképp nincs pénze könyvre és eleve úgy nő fel, hogy a letöltés teljesen normális dolog. Akárhogy is akarják módosítani a jogszabályokat rövid, úton tesz rá és mindig megtalálja a módját, hogyan szerezze meg a legújabb sikerkönyvet pdf-ben. (pl. Az aktuális tini sikerszori a Twilight sorozat már régen tölthető a Netről. Igaz, még csak angolul, de magyar is ott lesz, ha két nap múlva megjelenik a boltokban a könyv.)
A harmadik ok, amiért nagy esélye van az elterjedésre. Az emberi lustaság. Minek elmenni akár a könyvtárba is, ha a netről 10 perc alatt letöltöm?
Felteszem tehát akkor a kérdést. Mit kezdjen a könyvtár azzal a magyar állampolgárral aki rendszeresen olvas. Ergó nem kell noszogtatni azolvasásra. Viszont másképp olvas. Könyvet ebook reader-en, újságot az Interneten (hírportálokat), wikipédiát használ lexikon, Google maps-ot térképek helyett és minden egyéb információt a portálokról, blogokról közösségi kezdeményezésekről szerez meg.
Van erre stratégia, koncepció, terv? Hogy teheti a könyvtár az ilyen embert a használójává? Beválhat-e a “Nekem bejössz, ha könyvtárba bejössz” szlogen?
Azt hiszem a kezemben tartott szórólap és meghívó az elmúlt másfél év eredménye. A blogolásoknak, a az előadásoknak. Sőt szeretném azt hinni hogy sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy egy integrált könyvtári rendszerrel kapcsolatban melyek az elvárások 2008-ban. Némi gonosz kárörömtől vezérelve még abban is bízok, hogy a frász kerülgetett minden egyes fejlesztőt az elmúlt időszakban pl. a KOHA miatt.
Mert hisz mi van ha elhappolnak néhány szeletet a tortából a szabad szoftverek? Semmi. Ez a piacgazdaság. Az hogy idealisták vannak, akik sokkal inkább előrébb valónak tekintik az esélyek kiegyenlítését. Nekem tetsző dolgok. A világ úgyis rohamléptekben halad és nem biztos, hogy minden egyes könyvtár, könyvtár típus tudja tartani a lépést. Amíg a XII. században az az egyházfi aki megtanult olvasni és írni annak nem kellett attól tartania, hogy a halálos ágyán majd analfabétán hal meg.
Ellenben ma közel sem tudjuk mire számítsunk 10 év múlva informatikából. A mai óvodás generáció már tiniként tökéletes magabiztossággal használja az összes kütyüt. Ergó amit ma tudok az Internetről az nem lesz elég 10 év múlva. Mint ahogy 1998-as tudásommal sem mennék most szinte semmire.
Ám legalább az integrált könyvtári rendszerek piacán valamimozdulni látszik. Bár kicsit olyan érzésem van, hogy a TIOP és a TÁMOP kapcsán, mintha cápát látnék mely megérzi a tonhal vérét egymilliószoros hígításban is. Belehúztak a fejlesztők és csupa olyan reklámanyagot látok melyek elsimerrő bólogtásra késztetnek. “Lám-lám… azért van itt élet. Őszintén gratuállok.”
Ilyenek a Mongúz és a Netlib honlapján találhatóak.
Persze az örömben azért üröm is vegyül, de az ár (szabad szofteres mániám és a pályázat nélkül eleve esélytelen a dolog) és egyéb dolgok miatt csak egyet emelnék ki.
z39.50
És ezen belül is ez: YAZ
Egy példával éve, eléggé furcsán néznék arra az eladóra aki azt mondaná: “Kedves uram ha ezt a 316-s BMW-t választja kap hozzá egy… igen, igen. Kap hozzá egy kormányt. Most felár nélkül adjuk hozzá a kormányt. Csak önnek. Ééééés… a kormány jobbra és balra is tekerhető. Ezt nem is gondolta volna… Ugye tetszik? Nos elviszi?”
Ha egy olyan otthoni célra fejlesztett program, mint a BibliteQ tudja használni a z39.50-es protoklot. (Beépítva a yaz-t) akkor miért olyan különleges dolog az? Ergo: A kocsiban legyen kormány. Elvárás.
Ha pedig ez a reklám tárgya, az számomra jelentheti azt is, hogy éppen a könyvtáros nem tudja miről van szó. Remélem tudja és csak a fejesztők nem tudják, hogy a könyvtáros tudja.
A végére pedig egy kisvideó, hogy állandóan vannak idealisták vagy egész egyszerűen lázadók. Esetleg másutt is törekednek a függetlenségre? De bármi legyeni is a háttérben, itt egy általam még nem látott OS-ILS.
Csodálatos amikor az emberiség egy új állatfajt fedez fel. Először nem hiszik el, hogy Afrikában egy olyan nagy szőrös emberhez hasonló izé él. Amikor megismerik akkor eldöntik, hogy nyilván egy nagyon gonosz vadállat, amelyik oroszlánokat tép széjjel. Később szépen levadásszák trófeának, meg elráncigálják egy állatkertbe, ahol teljesen másképp viselkedik. nem oroszlánokat tép szét, hanem a mellét döngeti vagy néz maga elé. Egészen addig amíg egy nőnek, “különleges módszereivel sikerül elnyernie az állatok bizalmát. Utánozza hangjukat és mozdulataikat, leveleket rágcsál, s közben mindent megtud a gorillákról, amit csak ember megtudhat róluk. Dian Fossey 18 évet töltött a gorillák tanulmányozásával Ruandában. Az évek során olyan közel került hozzájuk, mint előtte senki más.”
Durva hasonlattal élve az a korosztály, mely valahol a 12 és 18 között van egy egészen új állatfaj. Amiről gyakorlatilag a könyvtár semmit sem tud. Nemcsak közelítőleg semmit. Abszolút értelemben is semmit.
Teljességgel homály, hogy mi érdekli őket és ezen az elmúlt egy hét sem változtatott semmit. A szlogenről volt szó a Katalisten, a fantáziátlan elnevezésű programokrat meg meg lehet nézni a honlapon. Mert lehet, hogy maga a program jó, de cím hallatán ha még mindíg tini lennék és is elfutnék.
Rendben. El kell merülni a tinik világában. De a könyvtáros, hogyan legyen Dian Fossey?
Sehogy. Nem fog menni. Hacsak nem nagyon fiatal pályakezdő könyvtárosról van szó, aki messze nem a konvenciók szerint akar könyvtáros lenni és akinek megadják azt a szabadságot, hogy azt csináljon amit akar. Kevés ilyen lesz / van. Mindazonáltal a tinik (nem szeretem ezt a szót) megkérdezése is eleve kudarc, bármilyen jól hangzik.
Tetézi ezt az egészet a következő hozzászólás itt:
|
Nem fog sikerülni, mivel a könyvtárosok nagyrésze elvont figura,akiket a könyvön kivül más nem érdekel, azaz nem tudnak olyan programot szervezni, ami minket érdekelne.Nem tartanak lépést a divattal,a viselkedéssel, a mai korral, minden más iránt közönyösek.Nézd meg, a könyvtárosok 90 %-a éppen ezért magányos ember. |
Igaza van. A gorillák is azt gondolhatták, hogy a csupasz majom mindegyike fenevad. De ne menjünk messzire. 23 éves könyvtáros hallgató nem merte elmondani idősebb kolléganőinek, hogy miként lehetne becsalogatni a könyvtárba embereket, mert túl cikinek, formabontónak gondolta, ellenben nekem elmondta. Nem azért mert olyan hú de jó fej, hanem mert egy majdnem “Jane Goodall” vagyok (Vagyis hozzá hasonlóan hímnemű egyed és korban közelebb álló informatikus). Detto ugyanez a helyzet az általam megkérdezett srácok kapcsán is. Amit elmondtak semmi köze nem volt a könyvhöz. Szentségtörés volt mindegyik, még akkor is ha nekem momentán szimpatikus ötlet.
De nézzem az Netes kommunikációt! Ott mi a helyzet? Ugyanott újabb, immár szakmabeli idézet: “A könyvtári honlapon indított fórumok többnyire panganak az ürességtől, pedig a könyvtárosok nyitottak lennének a vélemény-nyilvánításra. (http://www.vfmk.hu/konyvtari_forum) Minket komolyan érdekel, hogy mi a véleményetek.”
Ugyanez a helyzet itt is. Eleinte nem értettem miért, most már igen.
A fentebbi korosztály, ha a könyvtárból érkező levelet lát, 70-80% el sem olvassa. Mindegy, hogy iwiw vagy egyszerű e-mail. Egész egyszerűen a srácok (külön kiemelendő hogy fiú) fejében a könyvtár a könyv és ház pozícióban áll. Átpozicionálni meg egyrészt szentségtörés, másrészt iszonyatos nagy munka. Meg merem kockáztatni, hogy soha nem fog sikerülni, mert ahhoz a könyvtáros fejekben is meg kell ennek történnie. Amit azt jelenti, hogy az egész intézménynek így kell gondolkozni, nemcsak egy-két embernek. Lehetelenséggel határos és mire megtörténik a felismerés, már késő lesz. vegyük csak az utóbbi 10 évet. Kb Akkor még futott a Napster és szedtem le mp3-at, miközben sopánkodtam, hogy miért nincs egy hordozható lejátszó. IPod? Gondolatban sem volt. Wikipedia nem létezett a Google pedig épp kezdett csírázni. Hagy nem mondjam, hol jár a kettő. Mi lesz 10 év múlva? A mostani ovisok lesznek akkor tinik. Miközben 5 éves Dávid fiam rutinosan használja az egyszervolt.hu-t és a youtube-ot is. Épp az írás hiány gátolja meg abban, hogy konkrétan rákeressen a looney toones-szra. De azért már le kellett írni, hogy mely betűket üsse le, ha a nevét be akarja írni. 10 év múlva mit csinál a Neten?
Visszakanyarodva a fő témára.
A fórum egész egyszerűen idegenül fest a könyvtári honlapon (Már a honlap is gyanus…. A könyvtárnak van honlapja…? Jééé… ) a fentebbi bevésődések miatt hiteltelen az egész. Meg merem kockáztatni, hogy valószinüleg az összes hazai könyvtári forumon, meg egyéb véleménynyílvánító helyen nincs annyi megjegyzés, mint egy-egy könyves blogon havonta. Mert ott hiteles. A könyvtár belső kultúrája pedig teljesen ellentétes a webbel, ezért hiteltelen egy fórum, ezért ütközik hazánkban nehézségekben a Könyvtár 2.0 fogalma. De erről inkább máskor elmélkednék, jelenleg ugyanis a Edison és a villanyizzó nyomvonalon haladva keresem magam is a megfelelő válaszokat. Mint ahogy a 12-18 éves korosztály tekintetében is.
Egyenlőre szenvedek a megoldásokkal, (tőlem okosabb emberek és gazdagabb cégek is) de egyet mint javaslat elmondanék. Elég profán és kézenfekvő dolog ugyanis, de fölöttébb érdekes tanulságokkal szolgálhat.
A “turbógenerációt” meg sem kell kérdezni, már elmondta magáról mi érdekli.
Hol? Egy olyan kommunikációs csatornán, amit naponta használ és rajta kívül még 4 millió ember. Az Iwin-en.
Voltam olyan őrült, hogy átnéztem a könyvtárat ismerősnek megjelölő összes helyi lakos adatlapját. Külön figyelve a 18 év alatti korosztály “ezt csinálom, ha nem dolgozom” rovatára. Statisztika, válogatás és elemzés nélkül a legjellemzőbbek. (zárójelben a más irányú tapasztalat)
Általános jellemző, hogy mindenki ismerkedni vágyik. Több tucatszor olvastam: “Ha nem ismersz vegyél fel msn-re…”
Ám mellette olyan érdekes dolgokra is lehetett bukkanni, (Ádám figyelj) hogy kedvelem az Animét és mangát, rajzolok is azt. 5-6 esetben fordult elő ilyen. Talán nem sok, de kapcsolódási pont lehet. Őket már el lehet érni egy bizonyos témával és ezáltal az ő ismerősi körüket is.Bár nem vagyok benne szakértő, de olyan Long tail-es jellege van. Nem a nagy tömegekben gondolkozni, hanem az egyénekben.
Tudom. Próbálkozás…. Ha bejön. OK. He nem… hát akkor Edison és az izzó. Legalább tudom, hogy mit nem lehet.
Két hete, hogy véget hogy lejárt a Tiop 1.2.3 pályázat beadásának határideje. Már a nyár elején is felmerültek olyan kétségeim amelyek elbizonytalanítottak a széles körű eredményessége kapcsán. Nem azt vonom kétségbe, hogy nincs értelme vagy, hogy nem lesz hatása. pusztán abbéli aggályomnak adok hangot, hogy “a nagy hal mindent bekap” elv érvényesül.
Persze ez szigorúan magánvélemény és mivel még nem vagyok hivatalosan könyvtáros sem, így ez duplán is igaz. Sokáig kellett gondolkodnom-e cikk megírásán és átfogalmazni, tucatszor el-el vetni. Ami most mégis gép elé kényszerített, az a Figyelőben néhány hete megjelent alábbi hirdetés – természetesen cégnév nélkül, mivel amúgy is az elv a lényeg.
Fontos tudni, hogy nem könyvtári körülményekről van szó, hanem a profit érdekelt cégek vannak megcélozva a cikkben. Elvégre a költségcsökkentés ott igazán fontos cél. Persze lehetne mondani, hogy egy reklám az csak reklám és nyilván minden cég a saját profitorientált érdekében szónokol, de azért hagy támogassam meg gondolatilag e táblázatot.
A Tiop ugyebár a vasról szól, amiben bele lehet csempészni az IKR-t is (Bár a támop az igazi aranybánya erre a célra) Vannak kötelező elemei, meg szabadon választottak csak legyen szép körítés hozzá.
Amikor az OSZK-ban ültem és hallgattam a felszólalokat akkor volt egy olyan érzésem, hogy előre lejátszott ügy az egész, mert tényleg olyan országos ügyet képviselő konzorciumi felállások jönnek létre, melyek a maguk 100 millós igényével szépen apasztják a kasszát. A félreértés elkerülése végett, nem rossz projektek hangzottak el. Éppen ellenkezőleg, mindenki számára hasznos kezdeményezésekről volt szó. Ezáltal a “kicsik” netalán egyedül pályázó könyvtárak esélytelenül vágtak bele az írásba. Azonban úgy vélem lehetséges lett volna alternatívaként sokkal kisebb összeggel is országos eredményt elérni.
Szokásos vesszőparipám lehet a Koha, kezdem hát ezzel.
Az Integrált Könyvtári rendszerek kapcsán elképesztő árakról beszélgetnek a fejlesztők. Számítottam persze, hogy a pályázat megemeli az árakat (Vagy eddig is ennyi volt?… tudatlan vagyok, mert csak egyet ismerek) és én hét számjegyű összegekre gondoltam, de amikről tudomást szereztem azok messze meghaladták képzeletemet. Gondolhatnánk ekkor, hogy sima ügy lenne persze a honosított Koha üzembeállítása, elvégre az ingyen van. (erős túlzással, mert hát semmi sincs ingyen)
Azonban erre nem lehet pályázni és még az is nehezen megvalósítható, hogy csak egy szerver + 5 munkaállomás, mert ez még mindig alatta van a pályázati minimum összegnek. 10000 lakos alatti városi könyvtárnál mindenképpen. Persze mellé lehet csalafintázni még 2 milliót, de ha az csak azért lesz odaírva, hogy kijöjjön a minimum összeg, az magánemberként eléggé elszomorít. (Nem BeLin-t telpítek fel, hanem Wista+Jaws for Windows párost. Ide nekem az Ariel-t, úgysem fogom használni, de jó ha van, meg nyomja az is az árat… stb. Legutóbb a kormányszóvivői portálnál verte ki a biztosítékot a pénzszórás.)
Máris látom a nekem szegezett újabb kérdést. Minek a pályázat akkor? Jöjjön a Nyílt Forráskód, majd anélkül megvalósítunk mindent. Szép rózsaszín álom.
Vagy inkább rémálom?
A pályázat a saját szervert részesíti előnyben… bár rosszul fogalmazok, mer ez így nincs leírva, de mely könyvtár az aki abban gondolkozik – konzorciumi előnyben – hogy egyetlen központi szerveren futtassa az IKR-t melyet majd távoli kliensekről – böngészőből – tesz elérhetővé. Bízom benne talán akad majd ilyen is, erről nem tudhatok, így felesleges is lenne ítélkezni. Inkább csak a hagyományos forma csapdáit szeretném fejtegetni. Ismét.
Kezdjük azzal, hogy a saját szerver nem egyszerű móka, még akkor sem ha távfelügyeletet kérünk hozzá. (Kérdezem: Akkor meg minek a saját szerveren az IKR? Válasz: Mert csak így adható el és csak erre képesek a jelenlegi rendszerek. Megelőzendő: Vannak kivételek.)
Egyrészt kell egy rendszergazda, aki idejében észreveszi a rosszindulatú behatolót, (Mondjuk nálunk heti szinten szkennelik a routert, hátha van egy port nyitva. A honlapot nyáron hekkelték meg törökök. Élmény volt.) karbantartja a rendszert, ami bár nem napi 8 órás meló, de nem árt ha valaki néha ránéz. Ha a honlapot is arra pakoljuk – és nagyon ügyesek vagyunk, mert sok embert szolgál ki – akkor készüljünk fel, hogy az a 4 megás ADSL, minden lesz csak nem elég. Arról már nem is beszélve ha nemcsak .html-t ad, hanem teszem azt könyvtár helyismereti gyűjteményéből pl. videókat. Mennyivel jobb lenne közevetlenül csatlakozni a fő-fő gernichálózatra?
A domain név és a fix IP cím sem árt ha van. Visszatérő költség mindkettő.
Plusz a gép áramot fogyaszt. 365 nap alatt nem is keveset és ez aztán globális felmelegedéshez vezet. Most ez talán megmosolyogtató, és naív zöldnek lehet gondolni, de tény, hogy nem pont a fenntartható fejlődés mintaképe egy konzorciumban megigényelt könyvtárankénti 1-2 szerver üzemeltetése. Persze ha fedezi mindezt majd az intézményi költségvetés következő évi módosítása kit érdekel.
Elsőnek persze a fenntartó pénzügyesét fogja. “Most nyertek 10 milliót és most évi 300 ezret kértek?” Sóhajt fel a képzeletbeli pénzügyi iroda vezetője. Majd áthúzza a tervezetet. “- Gazdálkodjátok ki. Álláshelyet meg nem kaptok. Minek oda rendszergazda, informatikus-könyvtáros van elég a könyvtárban.”
Költői kérdés: Valóban informatikus a könyvtáros?
Itt jön képbe a tiop-os vas vásárlás másik problematikája, amiről éppen az előbb volt szó. A humánerőforrás kérdése. Nagy és komoly egyetemi könyvtárnál ez a kérdés fel sem merül. Eddig is volt ezután is lesz megfelelő ember. De teszem azt egy 7-10 főt foglalkoztató városi könyvtár mihez kezd egy IBM géppel valahonnan az xseries sorozatból és az egész linuxos rendszerffelügyelettel. Nem akarom az egekig magasztalni a rendszergazda szakmát, de kötve hiszem, hogy általános lenne a hozzáértő könyvtáros az intézményben vagy egyáltalán akad olyan ember aki hosszútávon közalkalmazotti bérért adja a szaktudását.
Következő probléma ami gubancot okozhat helyenként, ezért nem árt rá kellően felkészülni az, hogy az újonnan megvásárolt IKR éves követési díja. Jobb esetben benne van az árban – mondjuk 5 évig ingyenes – vagy nincs, de akkor meg az évi 10%-ot kell kigazdálkodni vagy lemondani a szolgáltatásról, frissítésről. Hiába no. A fejlesztők az okosabbak na meg mennyivel eredményesebb ugyanazt a szoftvert eladni 100 fele, mint egy helyre, csak 100-300 liszenccel. Erre sem igen van fedezet a tiop-ban. Egyszerűen azért, mert nem erről szól. Másrészt meg ezek hosszútávú elkötelezettségek, amire nem igen alkalmas egy pályázat.
Tehát egy ötmilliós IKR-nél ez már évi 500 ezer forint újabb kiadás.
Elő a fenti táblázattal! Korrigáljunk!
Rendszergazda bére 70%-ra csökken, de azért megmarad (Annyit ugyanis nehéz lenne a kigazdálkodni, marad tehát a kjt. szerinti mondjuk H3-as kategória, mert fiatalról van szó.) az IKR sacc/kb 5 millió plusz ehhez jön még 3-4 millió a következő öt évben, mint járulékos költség: bér, energia, … lásd előbbiekben. Már nem is érdemes számolni. Tévedés azt gondolni, hogy most az a véleményem, hogy az egész tiop úgy rossz ahogy van.
Nem.
Egyrészt az országba és ezáltal a könyvtári szakmába beáramló pénzre és az ezzel járó szemléletváltásra szükség van. Még akkor is ha a bürokratikus útvesztő könnyen elriaszthat sok mindenkit. Valamit valamiért. Ha valaki kap X milliót akkor azt nem ajándékba kapja meg. Dolgozzon meg érte. Ha ez azt jelenti, hogy a 10 új munkaállomáson oktatni kell, akkor oktasson. Ha IKR kell, akkor ne 10 évig töltse fel az adatokat, hanem 2 év alatt. Ha honlapot készít, ne 10 html-t tegyen ki, hanem készítsen egy portált 20000 ember számára. Folytathatnám. És akkor a támop már kifejezetten kedves nekem, mert azt látom ki belőle, amiről másfél éve beszélek. Hol szűl körben, hol nagyobb nyílvnosság előtt.
Ám adnék esélyt a józan paraszti észnek is. Ha már egyszer Veres Péter földim.
Mennyivel egyszerűbb és nemkülönben olcsóbb lenne az egész könyvtári informatikát távolról, egy helyről intézni. Vagy jó két éve már felvetettem ezt a gondolatot, és a mai nap is tartom magam ehhez.
Ha én lennék a konzorcium vezetője megpróbálnák a nyílt forráskód irányba lépni. Természetesen a Kohá-ról van szó. De csak azért mert már lenne mire építkezni és nem kellene előről gyártani valamit.
- Másrészt mert a Koha modern Integrált Könyvtári Rendszernek minősül. Legalábbis ha a hazaiakat nézem nincs hátrányban, az OPAC-ot tekintve pedig igen tekintélyes is lehet az előnye.
- Böngészőn keresztül használható, így helytől és operációs rendszertől függetlenné válik. A könyvtár elég, ha egy internet csatlakozással rendelkezik, máris ki tudja szolgálni az olvasókat. Ergó nem kell a a tagok mindegyikének szerverre pályázni, elég csak a vezetőnek. A gépekre mehet dani kedvence az Ubuntu, irodai alklalmazásnak meg az OpenOffice 3.0.
- Megszűnnek a járulékos költségek. Nincs követési díj, plusz 100 ezer forintos áramdíj, hardver és szoftveres karbantartás. Nincs szükség fő vagy félállású állású rendszergazdára. Esetleg telefonálgatni a fentaróthoz, hogy adja kölcsön néhány órára az ő szakemberét, mert éppen oltári nagy gubanc adódott.
- Nem kell biztosítani a 24/7-es működés technikai feltételeit. Külön hely a szervernek. Füst és tűzjelző, riasztó, szünetmentes tápegység. A külön kihelyezett szerverek össz holtideje is csökkenhet ha csak egy van. Gondoljunk az üresjáratokra több tucat szerver esetén… Hatékonyság. Ha számít ez a kifejezés valamit a könyvtáraknál.
- A sávszélesség nem lehet akadály. Ráadásul egy jó helyen lévő gép állandó gyakorlatilag ugyanazért az árért 400-szor gyorsabb kapcsolatot is kaphat. Mindezt állandó felügyelettel megtoldva.
- Az utóbbi hónapokban egyre többször hangzik el a számítási felhő kifejezés, mint a jövő útja. Mi is nap mint nap használjuk az életünkben, még ha nem is tudjuk, hogy miért az. Miért ne használjuk könyvtári környezetben annak kicsinyített mását?
Ez eddig mind szép és jó. Azonban egy valamire nagy szükség van jelen esetben, amivel a Koha nem rendelkezik.
Egy példával kezdeném: A Magyar Államkincstárnál itt Hajdú-Biharban, két fő látja el a megye összes intézményének gazdálkodási szoftvereinek karbantartását. Mindezt hivatalból, főállásban. Jóval 100 feletti intézményt nagyságot jelent. Manapság már nem nagyon vannak külső helyszínen, de még néhány évvel ezelőtt a legritkábban lehetett őket bent érni, mivel állandóan kisegítettek valahol.
Miért nem lehet ezt, teszem fel egy közös helyen megoldani, a Kohával? Egy fő informatikus (perl, linux, sql, apache specilaista csak , hogy specifikus legyen) főállásban lazán el tudná vinni egy egész megye központi helyről szolgáltatott Integrált Könyvtári rendszerének felügyeletét. Tehát nemcsak a nyolc résztvevős konzorciumét, hanem akár 50-100 könyvtárét is. Gondoskodva a magyarországi vagy helyi igényekről, adatmentésről, védelemről, rendszeradminisztrációs feladatokról, frissítésekről… stb. Mindenről. És még csak ki sem kell tenni a lábát az épületből.
Ok. Legyen két fő. Nagyvonalú vagyok. De igazából csak azért mert napközben az egész hálózatot ők tartják karban és wifi is van, meg fiókkönyvtár, meg ezer millió más feladatuk ami úgyis elviszi a munkaidejük 70%-át. (lefagyott XP, nem működő egér, relaítv hivatkozás készítése excell-ben, olvasói extra igények… ) Szóval a biztonság miatt, meg jobb a két fő, mint az egy.
Mindezt azért nem lehet megvalósítani, mert erre nincs pénz a pályázatban. A vasról szól és nem a humán erőről. Ergó kivitelezhetetlen. Sajnos. Más módon sem lehetne rá pénz kérni. Nagyon nagyvonalú fenntartónak kell lenni, még egy megye esetében is, hogy erre álláshelyet adjon. Valószínűbb, hogy inkább azt mondja, hogy át kell szervezni a létszámot és le kell mondani két könyvtárosról. Ebbe meg az intézményvezető nem megy bele. Sakk-matt.
Meg hát minek is az egész külön út. A pénz ott van, csak meg kell pályázni és nyerni. Ám paraszti agyam, azt mondatja velem, hogy 1 milliárd 300 milliót és az aprót talán másképp is el lehetne költeni. Nem nagyon kellett volna változtatni, csak annyira, hogy a fejekben ez az alternatíva is felmerüljön és legyen ösztönözve mindenki arra, hogy legyen bátor és más úton, kevesebből is meg lehet valósítani. Mi magyarok erre ugyanis nagyon büszkék vagyunk…. legalábbis ezt valljuk magunkról.
Pedig ezzel lehetne igazán megteremteni az esélyegyenlőséget a könyvtárak között.
Ám ezzel a véleménnyel vélhetően egyedül vagy egy kisebb csoport része vagyok. Éppen ezért nem nagyon látok jövőt, hogy a könyvtári viszonyok közt a CMS-eken kívül bármely más Szabad Szoftvernek esélye lehet. Ráadásul a Támop kapcsán rájuk is szomorú sorsot vélek vizionálni, bár erre még visszatérek legközelebb.
Előzetesen csak annyit, hogy nehéz nem úgy gondolkozni, hogy akkor teszek csak valamit, ha pénzt kapok érte. Bár egy CMS, egy Wiki ingyen van, de ha adnak azért három milliót ahogy wiki-t építsek, akkor majd megkérek egy céget, hogy fejlesszen ki egy wiki-hez hasonló de agyonszabályzott és bonyolult motort. Csak mert van rá pénz.
Szomorú.
Elég hosszúra nyúlt munka szünetében, jut idő némi jövőkutatásra is, ennek egyik adaléka ez a rövid bejegyzés. Amiből persze nem vonható le messzemenő követkleztetés az országos viszonyokra, de mivel engem most elsősorban a mi könyvtárunk érdekel, így mint modellkisérletként tekintek rá.
A mai adalék:
Nem szeretem az Iwiw-et, akámennyire is használják a tömegek. Szakmai gondjaim voltak és vannak vele legfőképpen. De a könyvtár vonatkozású tények:
Négy idei iwiw-es üzenett választottam ki, melyet az olvasóink nevú csoportnak küldtem.
A gyermekrajz kiállításra invitáló iwiw-es üzenetek olvasási aránya a küldés után 1 perccel:
Olvasatlanul törölt: 46 6.0 %
Összes levél: 763 100 %
Az Új könyvek hírlevélről szóló iwiw-es üzenetek olvasási aránya a küldés után 24 órával:
Olvasatlanul törölt: 148 19,4 %
Olvasatlan: 264 34,6 %
Olvasott összesen: 351 46,0 %
Összes levél: 763 100 %
A Selejt könyvárusításokról szóló iwiw-es üzenetek olvasási aránya a küldés után 20 nappal:
Olvasatlanul törölt: 176 24,1 %
Olvasatlan: 35 4,7 %
Olvasott: 522 71,2 %
Összes levél: 733 100 %
A „Karinthy örök” meghívó üzenetek olvasási aránya a küldés után 2 hónappal:
Olvasatlanul törölt: 249 37,1 %
Olvasatlan: 12 1.8 %
Olvasott: 410 61,1 %
Összes levél: 671 100 %
Elemzésre, hatékonyságvizsgálatra a reagálások, a honlap látogatottságát vagy egyéb közvetlen hatásokat figyelmbe vévve, később kerítek sort.
Talán nem a legújabb hír és csak én vagyok elmaradva, de elsőre nagyon haladónak látszik az ötlet hazai megvalósítása is.
Ad Librum: “Szeretnénk hozzájárulni a kisközösségek formálódásához, a közművelődés demokratizálásához, a környezetvédelemhez és a szabad szoftverek fejlődéséhez.”
Ez pedig egyenesen lenyűgöz: Szabad Szoftver
Hétvégére: Könyvtár -2.0
Ha valakinek mégis bejönne…
By Stephen R. Westman “Creating Database-Backed Library Web Pages: Using Open Source Tools”
Publisher: American Library Association | Pages: 268 | ISBN:0838909108
Creating Database-Backed Library Web Pages Using Open Source Tools by Stephen R. Westman (Digital Information services Librarian at the University Of North Carolina) is a step-by-step guide to creating appropriate database-backed library web pages for quick online reference and ease of use. Chapters walk the aspiring library web programmer through the technical know-how required to make such a web page fully functional, secure, with a readily accessible public interface, and overview its administration with a minimum of expended effort. Screenshots, sample code, plain-terms language and enumerated instructions all combine to make Creating Database-Backed Library Web Pages Using Open Source Tools a snap to use. A first-rate how-to guide in its field.
Legutóbbi hozzászólások